Vámpírok

- Történelmük
A faj, akikről rengeteg monda, történet, tévhit kering és minden ember fantáziáját megmozgatja. De mikor nem érdekelte az embereket az elegáns gyilkosokról szóló több ezer história? És mi az igazság? Tényleg léteznek vámpírok? És a napfény tényleg halálra égeti őket vagy… csillognak tőle? Előírás náluk, hogy a hét 5 napján  naponta 24-ből 12 órát póló nélkül töltsenek, hogy mindenki a nyálát csorgathassa az izmos felsőtestükre? Mindegyikük gyönyörű, ezerszer szebb, mint egy átlagember és csak szűz lányok vérét isszák? Valóban ölre mennek a vérfarkasokkal és már évszázadok óta dúl a két faj közti harc? Rengeteg kérdés, rengeteg válasz. Most minden kérdésre választ kaptok. Vámpírok léteznek, régebb óta vannak köztünk, mint hinnétek, történelmük visszanyúlik a középkorba. Ennek a történetnek is a szerelem áll a középpontjában, na meg a rengeteg vér. Egy szerelem, ami egy gróf fiatal felesége és egy csavargó közt született. Meg akartak szökni, kettesben, ám a férfinak volt egy titka, amit indulásuk előtt mindenképpen el akart árulni szerelmének: vérfarkas. Félt, mi lesz, ha nap, mint nap szerelmével bujkálva tölti majd idejét, mit hoz a holdtölte. Elmondta, a lányt viszont ez nem tántorította vissza céljuktól és mondván, hátha van megoldás, felkerestek egy boszorkányt, hátha tud segíteni rajtuk. A banya forgolódott, lapozgatta varázsigés könyvét, nézegette kristálygömbjét, mind hasztalan. Mivel nem akart tudatlannak tűnni, mint aki biztos a dolgában, azt tanácsolta, a lány igyon szerelme véréből. Bízva az öregasszonyban megtették: vágást ejtettek a férfi nyakán, és a leány ivott pár kortyot a fekete folyadékból. Semelyikük nem tudta, mi fog történni, így vártak. Pár perc elmúltával a fiatal grófnő eszméletét vesztette, összeesett, de nem halt meg. Egy héten át vártak, mi történik majd, a boszorkánynál maradtak. A hetedik nap éjjelén, mikor a telihold előbújt a gomolyfelhők takarásából, a lány szeme felpattant. Az egész természetellenesen vérvörösbe borult, már-már az lehetett hinni, megvakult, de a látása tökéletesebb volt, mint amire a banya számított. Pillanatok alatt végzett az öreg nővel, kiszívta a vérét kihegyesedett szemfogai segítségével. De még szomjas volt. A közeli faluba ment, ahol aztán folytatta a vérengzést, míg senki nem maradt. Ekkorra már hajnalodott és szerelme, aki addig farkasként vadászott, újból emberré vált. Felkereste a lányt, és messzire menekültek, kettesben. Lassan kiismerték, mikre képes a lány, miféle varázslatos dolgokra tett szert. Elterjesztették a hírt a farkasok közt, és lassan elszaporodtak a vámpírok.
- Átváltozásuk
Emberből és vérfarkasból egyaránt lehet vámpír. Ahhoz, hogy valaki vámpírrá változzon, egy emberi alakjában lévő vérfarkas véréből kell innia egészen addig, míg el nem veszti tőle az eszméletét. Ekkor egy hétig ájult állapotban lesz, arról, hogy életben van, csak időnként felgyorsuló légzése és olykor-olykor görcsösen rángó teste ad jelet. Az átváltozás egy nagyon fájdalmas folyamat, és az átváltozó személy nagyon is ébren van, csak képtelen bármit is tenni, teste nem engedelmeskedik neki. A vére átváltozik, valamivel töményebb, aranyszín folyadékká, a csontjai, izmai megerősödnek, kitartóbb lesz. Éhség gyötri hét napon át, nagyon kívánja a vért. A hetedik napon amint felébred, gyilkolnia kell, legalább három emberi életnek véget kell vetnie. Ha ezen mind túl esett, már teljes értékű vámpírnak nevezheti magát. Ha valaki vérfarkasból lesz vámpír, soha többé nem fog már farkassá változni, és nem fog rá vonatkozni semmi, ami a vérfarkasokra, ő is száz százalékig vámpír lesz. SENKI nem születik vámpírnak.
- Külsejük
Teljesen átlagosak, nem szebbek az embereknél, pont úgy néznek ki, mint mikor még ők is emberek vagy vérfarkasok voltak. Mozgásuk mégis elegánsabb, kecsesebb, figyelemre méltó, általában atlétikusabbak is, mint egy ember. Szemfoguk enyhén hegyes, de csak táplálkozáskor hegyesedik ki és hosszabbodik meg teljesen, így ezt még esztétikai hibának is tekinthetik a tudatlanok. Bőrük hidegebb az átlagosnál, köszönhetően az ereikben csörgedező vámpír-vérnek, de ez sem feltűnő: csak annyira hideg, mint mikor egy ember fázik vagy kihűlt a teste. Emellett nem, egyáltalán nem keményebb a bőrük, mint az embereké, ez csak tévhit és nem, nem csillognak a napon. Öltözködésük saját stílusuktól függ, szemük is csak táplálkozáskor árulkodik kilétükről.
- Képességeik
Örökké élnek, eközben nem öregszenek. Csakis szenteltvízbe mártott karó végez velük, az is csupán akkor, ha több órán át bennük van. Haláluk után le kell vágni a fejüket és egy folyóba dobni, nehogy újra éledjenek. Ha ez nem történik meg, és a fejük a helyén marad, egy vérfarkas vérétől felélednek. Jóval gyorsabbak és erősebbek, mint egy ember, ha igazán gyorsan mozognak, nem is lehet látni őket. Egy buszt vagy kamiont is képesek megemelni, de azért nem tudnak házakkal a vállukon mászkálni. Érzékeik jóval élesebbek, mint az embereké: sokkal élesebben és messzebbre látnak, jobban hallanak, intenzívebben ízlelnek, erőteljesebben érzik a különböző anyagok tapintását (ami durva, sokkal durvábbnak, ami selymes, sokkal selymesebbnek). Nincs szükségük levegőre, de a legtöbben megszokásból vesznek. A szívük dobog, csak jóval lassabban, mint az embereké vagy a vérfarkasoké. Alvásra csak pár naponta van szükségük, ők döntik el, mennyi időt töltenek el ezzel. Tükörképük nincs és a fényképeken sem látszanak. A könnyen befolyásolható embereket meg tudják bűvölni azzal, hogy hosszasan a szemükbe néznek, és többször elismétlik nekik a kívánt cselekményt, viselkedést, amit tőle várnak. Ez csak akkor hat, ha a vámpír nemrég táplálkozott, a befolyásolni kívánt viszont kissé fáradt, emellett hajlamos rá, hogy egy vámpír megbűvölje. Szagról megismerik, ki vámpír, ki vérfarkas és természetesen, ki ember. Sebeik nagyon hamar meggyógyulnak.
- Táplálkozásuk
Egyetlen dologra van szükségük: emberi vérre. Minden mást egyszerűen kihánynak, mert a gyomruk képtelen megemészteni az emberi táplálékokat és az állati vért. Egy vámpírnak, ha semmi különösebb fizikai megerőltetés nem éri, négy-öt naponta van szüksége pár liter embervérre, viszont ha sokáig éhezik, 5-8 embert is képes lemészárolni rövid idő alatt. Ha egy vámpír már régóta éhezik, az egész szeme vérvörössé változik, szemfogai hosszabbak, hegyesebbek lesznek. Ugyan ez jellemző egy vámpírra, mialatt az táplálkozik: szemük vérvörös színt vesz fel, nem csak szembogaruk, szemük fehérje is, szemfoguk megnő. Amint a vámpír jóllakik, ez a két „tünet” eltűnik. Van, hogy élve hagyják áldozatukat, de általában végeznek velük, mivel az első verzió kockázatos.
- Kapcsolatuk a többi fajjal és egymással
Személyfüggő, ki hogyan tekint az emberekre: van, aki csupán táplálékként, van, aki keresi a társaságukat, barátságukat. A vérfarkasokkal, sok tévhitet meghazudtolva, nem állnak harcban, inkább testvérként, rokonként, olykor-olykor szerelmesként tekintenek rájuk. Nem ritkák, bár nem is túl gyakoriak a vérfarkas-vámpír szerelmek sem. A vámpírok közt bizonyos hierarchia alakult ki, aminek a tetején az idősebb vámpírok állnak, és egyre lejjebb a minél fiatalabbak. Mindenki tisztelettel fordul a felette állóhoz, hiszen minél idősebb egy vámpír, annál erősebb, gyorsabb, egyre jobbak az érzékei és jobban tudja magát türtőztetni is. Vannak, akik kihasználják a korukat, és megpróbálnak uralkodni a fiatalabbak felett, vannak, akik segítik őket. A vámpírok egymáshoz való ragaszkodásukat általában azzal mutatják ki, hogy egymás véréből isznak. Ha ez többször megtörténik, az emberek számára elképzelhetetlen kapcsolat alakul ki köztük: megjelölik egymást. Ezután érzik egymás érzéseit, hallják a másik gondolatait, tudják, merre jár, és mit csinál. Ez teljesen kölcsönös, és a többi vámpír is érzi rajtuk, hogy meg vannak jelölve, és azt is, ki által. Ha ezt elolvastad, írj a karaktered neve mögé egy "."-ot. Vannak vámpírok, akik a maguk urai és vannak, akik egy klánhoz tartoznak. A klánok általában egy helyen telepednek le, közel vannak egymáshoz, tagjai mindig segítenek egymáson, ez a kötelességük. A klánban mindig van egy irányító, a többiek alatta állnak.
- Kapcsolatuk a Holddal
A vámpírok szinte ugyan annyira tisztelik a teliholdat, mint a vérfarkasok, bár nekik nem tölt be annyira fontos szerepet az életükben. Ez a tisztelet onnan ered, hogy a vámpírok átváltozásukkor vérfarkas-vért isznak, és a különös ragaszkodást az égitesthez átveszik ezzel együtt. Holdtöltekor a vámpírok jóval erősebbek és vérszomjasabbak, mint egyébként, különös erő hajtja őket, ami azt sugallja, gyilkoljanak minél többet.

Vérfarkasok

- Történelmük
A vérfarkasok történelme pár évtizeddel a vámpírok elé nyúlik vissza, a középkor elejére. Az első vérfarkasok szülei emberek és farkasok voltak: egy csoport, nők és férfiak, akik elvesztették minden vagyonukat, az erdőt járták, és egy farkas falka hozzájuk csapódott. Már évek óta éltek egymás mellett, farkasok és emberek együtt vadásztak, így voltak sikeresek. A nők hálából adták magukat a falka alfahímének, és ebből a kicsit sem hétköznapi nászból normális embergyermekek születtek, folyamatosan. A lányoknak és a fiúknak egyaránt tizenhárom éves korukban támadtak különös fájdalmaik, telihold közeledtével. Pár napos szenvedés után, mikor a Hold teljesen megtelt, a gyermekek farkas alakot vettek fel és lemészároltak pár embert sajátjaik közül. Reggelre visszaváltoztak emberekké, alig emlékeztek az éjszakára. Ez minden egyes teliholdkor lejátszódott, eközben újabb gyermekek születtek a farkastól, régi szokás szerint. Később voltak leszármazottak, akik egymás közt választottak párt, voltak, akik olyanokat kerestek gyerekeik atyjának, anyjának, akit nem büntet a telihold. A lányok, ha máshol találtak férjre, hétköznapi gyermeket szültek, a fiúk viszont, akárki is termékenyült meg tőlük, hozzájuk hasonló utódot nemzettek. A középkor közepe táján a vérfarkasok (így kezdték magukat nevezni), már külön „falkákban” éltek, úgy, mint csavargók, többé már nem közösültek farkasokkal. A régi adomány mégis megmaradt a mai napig, és a férfi vérfarkasok generációról generációra tovább adják erejüket.
- Átváltozásuk
Vérfarkasnak születni kell. Ez csak akkor lehetséges, ha édesapjuk vérfarkas, hiszen csak a férfi vérfarkasok örökítik tovább ezt a gént. Serdülőkorig átlagos gyerekek, majd tizenhárom éves korukban megváltozik valami. Alig töltik be ezt az évet, az első közelgő telihold előtti időszakban fájdalmaik lesznek: kisebb átalakulások ütik fel a fejüket a szervezetükben. Megerősödnek, jobb fizikumuk lesz, mint kortársaiknak, kiéleződnek az érzékeik. Végül teliholdkor leírhatatlan fájdalmak közt az emberi testük átalakul állativá, egy életerős, felnőtt farkassá. Ezek után minden teliholdkor megtörténik ez velük, a fájdalmat, ami ezzel jár, lassan megszokják. Csak teliholdkor változnak át, és mikor a Hold eltűnik az égboltról, visszaváltoznak emberré. Mikor farkas alakban járják az erdőt, elvesztik a józan eszüket, és egyetlen vágyuk van: hogy gyilkoljanak. Nem tudják kontrollálni, visszafogni magukat, nem a maguk urai, a vérszomj, ami irányítja őket. Rendszerint alig emlékeznek ezekre az éjszakákra.
- Külsejük
Az átlagnál valamennyivel jobb fizikummal rendelkező fiúk, lányok, férfiak, nők. Teljesen átlagosak, azon kívül, hogy vérük koromfekete és valamivel hígabb, mint az embereké. Szívük jóval gyorsabban ver, pulzusuk olyan, mintha állandóan rohannának, testhőmérsékletük az átlagnál pár fokkal magasabb. Telihold előtt pár órával, mielőtt még átváltoznának, minden vérfarkas szivárvány hártyája ezüstös színt vesz fel. Mikor átváltoznak, úgy néznek ki, mint az átlagos farkasok, azt kivéve, hogy bundájuk színe megegyezik eredeti hajszínükkel, szemük ezüstszínű. Erősebbek és nagyobb a teljesítőképességük, mint egy átlagos farkasnak.
- Képességeik
Élesebbek az érzékeik, mint az embereknek, de annyira nem, mint a vámpíroknak, valahol a kettő között. Kitartóbbak és több fizikai terhelést bírnak, mint az emberek. A sötétben tökéletesen látnak, és akárhol is vannak, kiválóan tájékozódnak. 
- Táplálkozásuk
Emberi alakjukban úgy táplálkoznak, mint egy nagy étvágyú ember. Minden emberi táplálékot képesek elfogyasztani, de amikor tehetik, emberi alakban is húst esznek. Nem nyerset, hanem bármit, amit egy hétköznapi ember is képes elfogyasztani, megemészteni. Farkasként más a helyzet. Mikor átváltoznak, elviselhetetlen éhségérzet gyötri őket, és húsra van szükségük. Élő, eleven húsra, prédára amit leteríthetnek, aminek elroppanthatják a nyakát, megehetik rózsaszín húsát, legyen az őz, farkas, szarvas… vagy ember. Ilyenkor nem tudnak uralkodni maguk felett, úgy gondolkoznak, mint egy hosszú időn át éheztetett vadállat. Vadásznak, esetleg a vámpírokat keresik, hogy az általuk elejtett áldozaton osztozzanak.
- Kapcsolatuk a többi fajjal és egymással
A vérfarkasok általában falkában élnek. Ez annyit jelent, hogy kisebb-nagyobb csoportokhoz tartoznak egy-egy városban és mind engedelmeskednek a falkavezérnek. Egy falkavezér van, a legidősebb, legtapasztaltabb férfi tag, aki megfelel erre a posztra. Persze vannak olyanok, akik magányosan töltik napjaikat, ők vagy nem akartak függeni senkitől vagy kitagadták őket régi falkájukból. Az emberekkel általában jól kijönnek, míg ők is emberi testben vannak. Mikor farkasként járják az erdőt, ritkán a város utcáit, az emberek csupán táplálékot jelentenek számukra, gátlástalanul gyilkolják őket. A vámpírokra testvérként, rokonként, olykor-olykor szerelmesként tekintenek. Nem ritkák, bár nem is túl gyakoriak a vérfarkas-vámpír szerelmek sem. Ha ezt elolvastad, a jellemrajz mögé rakj egy "-" jelet. Bár valamivel felsőbb rendűnek kellene érezniük magukat a vámpírokkal szemben, inkább óvatosak velük, kerülik az összetűzéseket, mert bár az ő vérük szükséges ahhoz, hogy valaki vámpírrá váljon, a belőlük kialakult faj jóval erősebb, mint ők.
- Kapcsolatuk a Holddal
A Hold nagyon fontos szerepet tölt be a vérfarkasok életében. Tisztelik, egyenesen imádják, legnagyobb örömüket abban lelik, ha éjjelente bámulhatják a felhőtlen égboltot, rajta a Holddal. A legfontosabb szerepe a vérfarkasok átváltozásánál van. Mivel teliholdkor változnak át, előtte egy-két nappal jóval erősebbek, majd ahogyan a Hold egyre fogy, erejük egyre csekélyebb lesz, a végére szinte „visszasüllyednek az emberek szintjére.”

Emberek

Róluk nem hinném, hogy annyi mindent kellene írnom. Emberek, pont olyanok, mint ti vagy én. Semmi különleges képességük nincs, nem tudnak semmivé változni... tehát, ennyi: emberek.